Egy menekült srác különleges képessége, a repülés rabszolgájává válik egy olyan világban, amelyben aprópénzé váltják a csodát… Thriller a kiábrándultságról és a hitről, a Fehér Isten díjnyertes rendezőjétől.
JupiterHoldja_Kornel-Mundruczo_portraitMire utal a film címe?

A Jupiter egyik holdját, amit Galilei fedezett fel, Európának hívják. Számomra fontos volt, hogy egyértelműen egy európai történetként tekintek erre a filmre. Egy válságban lévő Európában játszódik, azon belül is Magyarországon. Ugyanakkor szerettem volna, hogy megjelenjen egy kortárs science-fiction gondolat. Ezért a műfajért gyerekkorom óta rajongok, ez talán tetten érhető a korábbi munkáimban is, a Fehér Istenben, vagy a Szelíd Teremtésben is. Az idegenség gondolatával is játszottunk, azzal, hogy ki hol idegen, az valóban csak nézőpont kérdése. A Jupiter olyan messzeségben van, ahonnan már érdemes újra feltenni a kérdéseinket, Istenről, csodáról, idegenségről.

A jövőben vagy a jelenben játszódik a film?

A kérdésedre a válasz az, hogy sajnos ez már nem a jövő. Nem menekültfilmet akartunk készíteni, hanem kontextusként használni a ma krízisét a csoda újragondolásához. Miközben finanszíroztuk a filmet, valósággá vált minden. Sokáig azon is vitatkoztunk, hogy így meg szabad-e csinálni. Nem vált-e túl aktuálissá, én magam ódzkodom az aznapi ideologikus történetektől. Sokkal inkább hiszek a klasszikus nagybetűs művészetben, ami úgy működik, mint a víz a betonnal, felőrli, szétmállasztja. A konkrét és politikai művészet számomra mindig kicsit érdektelen marad. Ezért amikor átdolgoztuk a könyvet, megpróbáltunk újra távolabb is kerülni, mind történetben mind filmnyelvileg.

Honnan jön a film alapgondolata – a repülés?

Gyerekkorom egyik kedvenc regénye Beljajev Repülő ember című könyve volt, ami egy kisfiúról szól, aki a repülés képességével rendelkezik. Milyen csodálatos dolog egy nem emberi képességgel rendelkező lény, micsoda kontrasztot és feszültséget teremt maga körül. Ahogy haladt velem előre az idő sokat foglalkoztatott a hit kérdése, és valahogy mindig úgy láttam, hogy a viszonylagos, adott történelmi kor, vagy kultúra által diktál hiten túl van egy nagyobb, átfogóbb hit, ami még mindig egyetemes, ami minden emberre hathat, főleg olyan időkben, amikor már leszámolni látszunk a hagyományos vallással, vagy az Istennel. És ehelyett a pénz és a siker, és tulajdonképpen a populizmus istene, vagy a mindenkori hirtelen siker istene, ami meghatározza az embert. És persze, egy repülő embert a fókuszba állítani mindig fölteszi a kérdést, vagy rákérdez annak a lehetőségére, hogy miben hiszel. És hogy te elhiszed-e mint néző, amit látsz. És a szereplők, akik különböző módokon viszonyulnak ehhez, mindenki valamennyire másképp, ahhoz képest te hogyan helyezed el magad. A csodával való találkozás egy aktív nézői jelenlétet kíván meg, és én ezt mindig próbálom elérni. Persze, ez egy menekült film is, de tulajdonképpen egy istenkereső film is olyan szempontból, hogy az embernek tudnia kell, hogy vannak pillanatok, amikor valami abszolúttal vagy valami sejtelemmel találkozik. Ennek egy materializált formája tulajdonképpen Aryannak a figurája, aki, ha úgy vesszük, igenis egy angyal. Egy keresztényi figura, egy menekült testében. A csoda soha nem onnan jön, ahonnan várjuk, és talán soha nem arra használjuk, mint amire kellene.

JupiterHoldja_werk (2)

Hogyan formálta meg Dr. Stern karakterét?

Régóta szerettem egy idősebb férfi és egy fiatal fiúnak a kapcsolatát elmesélni. A történet Wéber Kata írta, akinek fontos megjegyezni, hogy a gyökereiben sok orvosfigura van. Izgatott minket az orvoslás kortárs archetípusa, amikor az orvos már hitét veszti, már nem gyógyítani akar, ő maga is csak túlél, mert nincsenek illuziói. Azt hiszem, hogy az embernek nagyon sokszor lehet olyan pillanata az életének, amikor megreked, amikor nincs kiút, amikor tulajdonképpen valamit egyre vadabbul keres és hajt. Sokáig Aryan figuráját próbáltam magamévá tenni, de egyre inkább átérek egy korba, amikor Sternné válik az ember. Természetesen nagyon sok életrajzi jellegű dolgot is hordoz mindkét figura, egy számomra nagyon fontos, hasonló barátságnak a történetét is elmesélem benne. Azt szerettem volna Stern által mondani, hogy meg lehet változni. Ha valami fontosabbá válik, és túljutunk a vakságon, amit az egyértelmű dolgok okoznak. Stern figuráját igazi vaksággal vertük meg. Még akkor is csak azon gondolkodik, hogyan járhatna jól, amikor az angyallal találkozik. Nehezen jön arra rá, hogy talán csak akkor, ha képes áldozatot hozni.

Hogyan viszonyulnak a filmhez a menekülthelyzettel kapcsolatos érzései?

Csináltam egy nagy nagy színházi installációt Schubert Winterreiseszéhez. Európa a válság elején volt. Amikor ez készült, másfél-két hétre beköltöztünk egy menekülttáborba Bicskén, és az ottani élményeimet próbáltam megélni és földolgozni – azóta is. Az volt az érzésem, hogy az idegenség létállapot. Volt ezekben az emberekben valami különös szentség, mert tényleg téren és időn kívül helyezkednek el. A megfosztottságnak a képe vagy képlete tényleg nagyon közel áll ahhoz a keresztény liturgiához, amit én magam is ismerek, és amiben felnőttem. Se múltad nincs, se jövőd nincsen, van egy jelened, de a jelened is bizonytalan, azt se tudod, hogy te még vagy-e, az a személy vagy-e aki elindult, vagy te már egy másik személy vagy, akivé ez alatt az utazás alatt lettél. Ezt nem lehet nem szolidaritással figyelni. Az nem emberi.

Budapest, 2016. július 26. Wéber Kata forgatókönyvíró és Mundruczó Kornél rendezõ Felesleges ember címû filmjük forgatásán a fõvárosi Murányi utcában 2016. július 26-án. MTI Fotó: Kallos Bea

Wéber Kata forgatókönyvíró és Mundruczó Kornél rendező Felesleges ember című filmjük forgatásán a fővárosi Murányi utcában 2016. július 26-án.
MTI Fotó: Kallos Bea

Hogyan kapcsolódik ez a film a Fehér Istenhez?

A Fehér Istennél már egy polifonikusabb szerkezettel kezdtem dolgozni, ami szerintem a Jupiter holdjában még jobban jelentkezik. Egy olyan formát kerestem, ami érzékelteti számunkra az élményem, hogy „zuhanunk”. Ez a forma nem lehetett tisztán műfaji megoldás, ez a forma tulajdonképpen a tisztán műfaji formákat megkérdőjelezi. Én azt gondolom, hogy ez a film is használja a sztereotípiákat és műfaji kikacsintásokat – de csak egy layerként kezeli ezt -, hasonlóan a Fehér Istenhez. A műfajok keverésében látom az igazságot. Nem a nagy formában, hanem a zűrös valóságok parabolisztikus elmesélésében. Ez az út ez számomra most nagyon érdekes. Úgy látom, hogy nem is hiábavaló, a nézőink megsokszorozódtak a hasonlóan gondolkodó Proton Színházban is. Nem kevesebb a kérdés a munkáinkkal kapcsolatban, de sokkal élőbb reakciókat váltottunk ki – ami számomra fontos volt.

Sokkal több CGI-t használ a Jupiter Holdjában, mint a Fehér Istenben. Mik a tapasztalatai?

A Fehér istenben jóformán nem használtunk CGI-t, talán csak pár pillanat erejéig. A Jupiter holdját is így terveztük, és a lényeget tekintve így is oldottuk meg. Természetesen bizonyos mennyiségű CGI alatt nem megoldható a repülés fenoménja, mert mint tudvalevő, az ember nem tud repülni. Ezt ki kellett találni még úgy is, hogy a főszereplőnk valóban 30-40 méter magasságban volt minden jelenetnél. Én azt látom, a CGI csak attól függ, hogy hogyan használja az ember: hogy ha méltó módon, akkor óriási kreatív felület. Ha nem, akkor szörnyű fröccsöntöttnek tűnik. A film a klasszikus és az új találkozása. 35 mm-es filmre forgott. Csak ott használ VFX-et, ahol muszáj, és minden VFX a valósághoz képest létrehozott.

JupiterHoldja_werk (1)

Ez a film tulajdonképpen egy thriller. Hogyan látott neki az üldözési jelenet forgatásának?

Ez a film, ez a méret számomra hatalmas kihívás volt. Soha nem dolgoztam ekkora jeleneteken. Az is izgatott, hogyan tudunk sokat látott, sokszor jól megcsinált elemeket újragondolni. Egy autósüldözést úgy kitalálni, hogy nem autósüldözést kell belőle csinálni. Nem látom értelmét annak, hogy versenyre keljünk és leutánozzuk a tökéletesen megcsinált üldözési jeleneteket. Saját válaszokat kell rá keressünk. Azért is volt nagyon nehéz forgatás, mert a polifonikusság miatt nagyon mellérendelő is a film. A hátterei legalább annyira fontosak, mint az előterei. Minden valóságnak tűnő szöget, apró elemet ki kellett találni, és be kellett illeszteni. Hatalmas díszleteket mozgattunk. Azt szerettük volna, ha sűrű, fojtogató, túlnépesedett várost mutatnánk, amiben a repülés pillanatai igazi békét adnak. Így mi magunk, is ebben a nehéz sűrű valóságban éltünk.

Továbbra is vannak színházi munkái?

Folytatom, persze, operában is, színházban is dolgozom, két film között 2-3 előadást készítek el. Nagyon nagy találkozás az opera, rájöttem, hogy szeretek operában dolgozni, és azt érzem, hogy ahhoz a műfajhoz van közöm, és olyat élhetek meg benne, amit egyébként nagyon ritkán az életben. Illetve van a saját társulatom Magyarországon a Proton Színház, amivel a két legutóbbi projektünk az egyik a Winterreise pont, ami a Schubert dalciklusra egy nagy installáció. Illetve a Látszatéletben, Imitation of life, ami egy filmes utalás Douglas Sirk ugyanezen cím alatt lévő melodrámájának egy nagyon szabad adaptációja. Ez egy új színházi nyelvet forszírozó, vagy fontolgató előadás – négy szereplő, két jelenet. Minimalista a szó minden értelmében. Egyenlőre nem tudom meddig fenntartható ez a harmónia a két műfaj között. Nekem iszonyú inspiráló és termékeny a két dolog együttélése, a kölcsönös kérdések, válaszok, kudarcok és sikerek tükrében. Jelenleg Hamburban készülök egy Hauptman Takácsok bemutatójára.

Milyen további tervei vannak?

A saját forgatókönyvinket tekintve őrületesen szeretném megcsinálni Vlagyimir Szorokin Jég című regényét. 10 éve vágyom erre, de most van itt az ideje. Ez tulajdonképpen egy hit-trigótrilógiának a lenne befejező darabja lenne, amelynek a Fehér Isten és a Jupiter Holdja az első két része. Megérezve egy kicsit a nagy lépték kihívásait, szeretnék még ezen az úton tovább menni. Egy biztos, szörnyű éhséget érzek, hogy azonnal tovább dolgozzak, és újabb történeteket meséljek el.

IC Press