A galaxis egyik távoli bolygója felé tartó űrhajó, a Covenant legénysége csodás planétát fedez fel. Ám a Paradicsomnak tűnő új világ igazából sötét és veszélyes, és a telepesek hamarosan olyan ellenféllel szembesülnek, amelynek kegyetlensége felülmúlja minden képzeletüket.

Az Alien: Covenantot 74 nap alatt vették fel a Fox Studios Australia új-zélandi műtermeiben. A film díszlettervezője Chris Seagers volt.
„Az űrhajók tervezési szempontból mindig kemény diót jelentenek – magyarázza Scott. – A Covenant nem egy lestrapált öreg járgány: felfedezőket, telepeseket és felszerelést szállít meghódítandó új bolygókra, tehát hatalmas raktérrel rendelkezik.”
„Amikor a koncepcióról beszélgettünk, elmeséltem Ridley-nek, hogy az olajfúrótornyok meglepően hasonlítanak az űrhajókra – veszi át a szót Seagers. – Kívülről primitívnek tűnnek, olyanok, mint valami hatalmas olajoshordó, belül viszont telezsúfolják őket a legkorszerűbb technológiákkal, és ember se nagyon kell hozzájuk, mert a működés teljesen automatizált. Hasonló a helyzet az űrtechnológiával, úgyhogy a legtöbb referenciát az ipari világból merítettük.”

A belső terek kialakításánál ismét a Nyolcadik utas: a Halál volt a kályha: a nyomasztó, klausztrofóbiás hatást alacsony mennyezetekkel és sötét folyosókkal erősítették. Ridley Scott működő hajóhidat akart, ezért Seagers csapata 1500 áramkört épített be, és minden kapcsoló, tárcsa működött.
„Úgy éreztem magam, mintha egy valódi űrhajón lennék – meséli Fassbender. – A folyosók, a híd és az alvókamrák hihetetlenül kidolgozottak voltak. Ez a fajta alaposság az akciófilmek világában nagyon ritka.”
„Amikor beléptünk a díszletbe, a lélegzetünk is elállt – teszi hozzá Crudup. – Nem kellett hozzá nagy fantázia, hogy egy valódi űrutazás részeseinek képzeljük magukat.”
Ridley Scott realizmus iránti elkötelezettsége komoly kihívás elé állította a különleges hatások supervisorát, Neil Corbouldot.
„Ridley nagyon vizuális típus, és mindent aprólékosan kidolgoz – magyarázza Corbould. – Ha vízcsepegés kell, azt is megmondja, hogy mekkorák legyenek a cseppek, és milyen sűrűn csepegjenek. Elképesztően pedáns, a díszlet legapróbb részleteire is odafigyel, és szereti a kézzel fogható, fizikai dolgokat.”


A csillagrobbanások és ionviharok tépázta űrjárművek mozgatásához, zötyögtetéséhez két hatalmas gimbalt (gömbcsuklós mozgató berendezést) építettek: a kisebbik tíz tonnát nyomott, és a Lander pilótafülkéjét tartotta, társa, egy negyven tonnás óriás a Covenant díszlete alatt húzódott végig húsz méter hosszan.
A bolygó felszínén játszódó jeleneteket az új-zélandi Milford Soundban és a Fox stúdióiban forgatták.
„A műteremben is a külső időjárást utánoztuk – meséli Dariusz Wolski operatőr, Ridley Scott régi munkatársa. – Milford Soundban szinte mindig felhő borítja az eget, és lágyak a fények. Néha kibukkan a nap, de a látványt a drámai hatású felhők uralják. Minden szürke és ködös, mintha állandóan pirkadna, vagy füst gomolyogna a tájon.”
Az elhagyott város belső jeleneteiben Ridley Scott olyan fényhatást kért az operatőrtől, amit a 18. századi festményeken láthatunk, ahol a gyertyákból sugárzik a meleg, puha fény. Wolski és csapata intelligens rendszert dolgozott ki a színészek megvilágítására.
„Mozgásérzékelőkkel kötöttük össze a lámpákat – magyarázza az operatőr. – Amikor valaki belépett, a fény kigyulladt, a távozásakor pedig kialudt. Csak pár jelenetben használtuk a rendszert, de ott remek szolgálatot tett.”

A forgatáson felvett snitteket utóbb számítógéppel tökéletesítették. A vizuális hatások supervisora, Charley Henley, aki a Gladiátor óta Ridley Scott állandó munkatársa, a legkiválóbb VFX-es csapatokat vonta be a munkába: a projektben részt vett az ausztrál Animal Logic, az angol MPC (Moving Picture Company), és a kanadai Framestore. Volt dolguk bőven, mert az űrben és a bolygón számos helyszínt kellett digitálisan megépíteni vagy feljavítani.
„A film egyik legizgalmasabb díszlete volt az a csarnok, amely tele volt zsúfolva gigantikus fejekkel – mondja Henley. – Ez az életben is lélegzetelállítóan nézett ki, de a számítógépen, ahol nem korlátoztak bennünket a műterem fizikai méretei, még jobban ráerősítettünk a hatásra.”
Henleyt, bár régóta ismeri Ridley Scottot, ismét lenyűgözte a rendező alapossága. „Saját storyboardot készít – meséli a supervisor –, amin minden jelenetet aprólékosan kidolgoz, és még a világításra vonatkozó elképzeléseit is feltünteti.”